ÉLETRAJZ
1993 július 30-án Budapesten
születtem.2évesen, amikor a nagy kádban fürödtem, fejem a víz alá dugva
kinyitottam szemem, s úgy úszkáltam, amíg a levegőm bírta.Ekkor
jelentkezett előszőr búvári tehetségem...
Amikor 3 éves lettem,
waldorf óvodába kerültem a nővéreimmel együtt (tudniillik ketten
vannak) és itt az oviban ismerkedtem meg sok barátommal (
sokkal még ma is jóba vagyok).
5 évesen szüleimmel és
testvéreimmel elmentünk Horvátországba, s ekkor mutatkozott
másodszor,hogy jó búvár válhatnék belőlem.Ugyanis egy fekete kagylót
hoztam fel a tenger mélyéről.
7évesen beléptem az Óbudai Waldorf Iskola tagjai közé,nővéreim nyomdokaiban.
Ötödikes
osztályos előadáson (Arany: Pázmánlovag) nagyot alakítottam mint
bolond.Hetedikben a Varászfuvolát (Mozart) adtuk elő,
s ismét alkalmam nyílt rá, hogy megmutassam a
nagyközönségnek,őstehetségemet, mint Papagena.A legközelebbi színpadi
szereplésem(az egyedüli) nagy nyolcadikos éves munkám bemutatása
volt.Témája: REGGAE.Ehhez sok reggae koncertre mentem (volt, hogy
egyedül) tehát mondhatjuk, hogy reggae szakértő vált belőlem.Aztán
ismét színészi tehetségem mutatkozott: nyolcadik év végi Shakespeare
előadáson (Lóvá tett lovagok/Felsűlz szerelmesek címen) ismét
főszerepet kaptam. Én játszottam a cserfes,beszédes Rosaline-t.
Ezekből
a történetekből az látszik, hogy meg volt az esélyem, hogy színésznő,
vagy búvár, netán búvárszínésznő váljék belőlem. Ám én egyik utat sem
válsztotam, csak haladtam az években, és most kilencedikes iskolásként
(15-nemsokára16-évesen) itt állok, és csak írok és írok, és a
regényemnek mégsem érek a végére, pedig annyit írok, hogy az ember már
azt hinné, hogy hatszor megírtam már a Gyűrűk Urát...De nem. Hiába
írok, a könyv lassan halad, s ki tudja mikorra tudom befejezni...
Így lett belőlem íro!